Tippek minifotózáshoz

Az alábbi cikk azért jött létre, mert a mini-world oldalain sajnos egyre több rossz minőségű fotót látni. Nagy százalékban annyira rosszakat, hogy a figurák értékelését is lehetetlenné teszik, ami az oldal értelmét ássa alá. A jelenségnek több oka is lehet természetesen, nem csak a fotózásban való járatlanság, de én most főleg ennek a problémának enyhítését vettem célba. A cikkben a teljesség igénye nélkül felsorolok olyan tippeket, trükköket, amiket magam hasznosnak találtam a figuráim fényképezése során. Mivel magam sem vagyok egy nagy fotóprofi, ezért simán lehet, hogy a cikk nem igazán szakszerű, pongyola a fogalmazás, de azért remélem, hogy segít némelyikünknek. Nekem ezek alapján sikerült használható képeket csinálnom. Az információim nagy részét a netről szedtem össze.

Lássunk akkor neki, kezdjük a felszereléssel.

Legfontosabb dolog, amire szükségünk lesz, az egy digitális kamera. Ha még nincs ilyened, és most szeretnél vásárolni, akkor érdemes olyat választani, aminek van makró funkciója, és lehetővé teszi az egyes beállítások manuális módosítását. Fontos még a fehéregyensúly állításának lehetősége is. A legtöbb mai fényképezőgép tudja ezeket.

Nagyon fontos eszköz a háromláb, azaz tripod. Az esetek nagy többségében az expozíciós idők hosszúak lesznek, és ilyenkor még a szívdobogás is tönkreteheti a képet. Kézben tartva a gépet 1/60-nál hosszabb záridőket már nem nagyon lehet használni és ez figurákhoz általában édeskevés.

Fény. Evvel lehet variálni, de minimum két erős asztali lámpa ajánlott.

Háttér. Válasszunk valamilyen semleges hátteret, ami nem fényes, nem csillogó. Nyomtathatunk valamilyen színátmenetet is egy grafikai programmal, ilyen esetben ajánlott a kék-fehér átmenet, de megteszi valami rongy is, párnahuzat, ilyesmi. Minél kevésbé színes, annál jobb, a háttér színe vissza fog verődni a figurára. Legrosszabb választás a fekete, de a tiszta fehér se túl jó. Színes, csicsás háttér (kert, szőnyeg, stb) már csak azért sem jó, mert nagyban hozzájárul a kép méretének növekedéséhez.

Sokan mondják, hogy elég egy könyvre, vagy valami hasonlóra tenni a kamerát a fényképezéshez, időzítőt használni és így nem lehet gond. Ez igaz is, de az esetek többségében a figura magasabb mint széles, ún vertikális kompozíció. Egy gagyi tripod is három tengely mentén engedi a kamerát mozgatni, így ezt a problémát is könnyedén kiküszöbölhetjük. Annyira nem is drága eszköz, hogy ezen érje meg spórolni. Vásárláskor ellenőrizzük, hogy megfelelően stabilan áll, nem nyeklik-nyaklik mindenfele.

A lámpáinkban használt égők legyenek egyformák, a kevert fények megzavarják a fényképezőgép fehéregyensúly szenzorát. Lehetőleg ne keverjünk semmilyen más fényforrást se, a legjobb, ha minden más fényforrás a szobában ugyanazt az égőtípust használja. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor mindenképpen olyan kamerára lesz szükség, amelyik megengedi a fehéregyensúly manuális beállítását. Egyébként csak a használt fénynek megfelelő beállítást kell bekapcsolni, pl neoncsövek esetében a neonhoz valót, és a kamera magától korrigálja a neon enyhe kékes árnyalatát. Ez szabad szemmel nem annyira feltűnő, de a képen ki fog jönni.

Az egyik lámpát tegyük a figura fölé olyan 20-30 centire (vagy ahogy a tapasztalat adja, a lényeg, hogy ne csillogjon a figura feje), a másikat pedig 45 fokos szögben a kamerától balra, vagy jobbra, attól függően, hogy a figura arca merre néz. A másik oldalra tegyünk egy fehér lapot \ vagy / szögben, oldaltól függően, ami a lámpából érkező fényt a figura ’árnyékos’ oldalára visszaveri. Ez az ún derítés, ez enyhíti az árnyékokat és kihozza a részleteket.

Ha felszerelted a kamerát a háromlábra, akkor már készen is állsz a fénykép elkészítésére. Lehetőleg minél kevesebbet használj a tripod közepén levő függőleges rúdból (ezt lehet fel-le tekerni, ha a kamera túl alacsonyan vagy magasan van); minél kevésbé lóg a kamera a levegőben, egy póznán kvázi, annál stabilabb. Jó az is, ha nem a nagymama szivacsalátétes perzsaszőnyegén áll a háromláb.

Figurától függően hagyd vízszintesen, vagy döntsd meg 90 fokkal a gépet. Állítsd a kamerát manuális beállításra, és keresd meg a blende/rekesz beállítást (aperture, f/stop). Ez valamilyen szám lesz, olyasmi, hogy 2.2, 6.3, stb... Állítsd be a lehető legnagyobb számot, 8, vagy afölötti ideális. Ezután a záridőt kell beállítani (shutter speed), ami általában egy törtszám, a másodperc törtrészeit, illetve egyes esetekben a többszöröseit jelöli. Tipikus értékek az 1/15, 1/60, 1/125. Egyes kamerák az ’1/’-t nem írják ki, ne keseredjünk el. Állítsd be ezt az értéket mondjuk ¼-re kezdetnek. Kapcsold be a makrót, ekkor a legtöbb kamerán egy kis virágszimbólum jelenik meg . Ezután zoomolj be a figurára, addig, amig a virágocska színt nem vált (általában sárgára), ezzel jelzi a kamera, hogy a fókusztávolság ideális a makrófotózáshoz. Zoomolj be annyira, hogy a virág még épp sárga legyen. Ha a virág nem vált színt, akkor úgy nagyjából kétharmadig zoomolj be, az közelítőleg ugyanazt eredményezi. Ha ez megvan, akkor ne zoomolj többet, ha kell mozgasd inkább a kamerát közelebb, vagy távolabb. Itt az limitálhat, hogy makró módban nem lehet egy bizonyos távolságnál messzebbről jó fotókat készíteni (~20-30 centiméter), ha túl távol van a tárgy, a kamera nem tud élesre állni.

Süsd el a gépet. Ha úgy érzed, hogy nem tudod a gombot megnyomni anélkül, hogy megmozdulna a gép, akkor használj inkább időzítőt, vagy távirányítót, ha van (akkor is ajánlott, ha azt gondolod, hogy meg tudod nyomni a gombot megmozdítás nélkül). Ha a kép túl sötét, vagy túl világos, állíts a záridőn. Ha túl világos első lépésként állítsd 1/8-ra, ha túl sötét ½-re. Csinálj még egy képet és ellenőrizd megint, hogy jó-e, ha kell állíts megint. Kísérletezz kicsit, amíg meg nem találod az optimális eredményt.

Nagyjából ennyi elég is ahhoz, hogy az ember valamirevaló fótkat tudjon készíteni. Részletesebben nem akartam belemenni, de azért álljon itt egy pár szó arról, hogy miért is kellenek ezek a beállítások.

A rekesz egy mechanikus lemezszerkezet, ami képes a közepén levő kör alakú lyuk méretének változtatására (így néz ki: aperture). Értelemszerűen minél nagyobb a lyuk, annál több fény érkezik a fényképezőgép szenzorára. Az ’f-stop’ egy szám, ami a fókusztávolság és a lyuk mérete arányából keletkezik -> minél nagyobb a szám, annál kisebb a rekeszméret. Ez a szám egy valamire jó: megmondja, hogy mennyi fény érheti a szenzort, ami az f-stop négyzetével fordítottan arányos. Példa: az f5.6 az f2.8 fényességének a negyedét jelenti, azaz négyszer olyan hosszú expozíciós idő kell ugyanahhoz a képhez. Fontos különbség, hogy a kisebb rekeszeknél nagyobb a mélységélesség, ami fontos szempont figurafotók esetében. Kisebb mélységélességnél azt tapasztaljuk, hogy a figura nem minden része éles, ami esetünkben nem kívánatos jelenség. Természetesen ez sem jó korlátlanul, minél nagyobb az f szám, annál erősebben jelentkezik az úgynevezett diffrakció, aminek áldozata az élesség, de ez már tényleg túlmutat e cikk keretein.

Egy lépés előre, egyszerű pauszpapír, illetve az úgynevezett diffúz doboz használata. A lámpák elé valamilyen keretre pauszpapírt lehet erősíteni, ami a fényt megtöri és szórja, így egyenlesebben és indirekt módon érkezik a figurára. Különösen fényesre lakkozott figuráknál lehet ez hasznos. Diffúz doboz házi építéséhez ezen az oldalon találhattok információkat, de lehet készen gyártottakat is venni (példa).

Most így hirtelen ennyi, érdemes lehet néha visszanézni ide, a cikket alkalmanként javítgatjuk, kiegészítjük, ha találunk még valami hasznosat.